Csak kevesen hisznek teljesen önmagukban; - és e kevesek közül egyesek belülről kapják e hitet, afféle szükséges vakságként vagy      szellemük részleges elsötétüléseként - (mit látnának, ha önmaguk mélyére tudnának pillantani!), míg másoknak e hitre szert kell tenniük:  mindaz, ami jót, bátrat, derék dolgot csak művelnek, először érvként szolgál a bennük lakozó szkeptikus ellen: őt kell legyőzni, meggyőzni  és ehhez szinte egy zsenire van szükség. Ők az önmagukkal elégedetlen, nagy emberek.

 Ha magasra törtök, járjatok a magatok lábán! Ne vitessétek magatokat föl, ne üljetek idegen vállakra és     fejekre----

Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék.----

Rosszabb, ha hallgatunk; minden elhallgatott igazság méreggel telik----

Élesebben bírálunk egy gondolkodót, ha számunkra kellemetlen tételt állít fel; pedig ésszerűbb akkor tenni ezt, ha tétele számunkra kedvező.----

Így szólott Zarathustra.  
Néhol vannak még talán népek és hordák, testvéreim, nálunk azonban nincsenek: itt államok vannak. 
   Állam? Mi az? Nos tehát! Most hegyezzétek fületeket szavamra, mert íme, a népek haláláról szólok most néktek. 
   Az állam a leghidegebb szörnyeteg minden hideg szörnyetegek közül. Hideg még a hazugsága is; és szájából ez a hazugság kígyózik elő: "Én, az állam vagyok a nép." 
   Szemenszedett hazugság! Alkotók voltak azok, akik megalkották a népeket, és hitet meg szeretetet róttak rájuk: az életnek szolgáltak így. 
   Megrontók azok, akik csapdájukba csalva államnak mondják a sokaságot: pallost és száz sóvárgást rónak reá. 
   Ahol van még nép, ott senki sem érti az államot; gyűlöletes, akár a szemmel verés vagy a szokás és jog elleni bűn. 
   Tanúbizonyságot adok néktek: minden nép nyelvén más a jó és megint más a gonosz: a szomszéd egyiket sem érti. Szokásra-jogra mind saját nyelvet alkotott. 
   Ámde a jó és gonosz összes nyelvén hazudik az állam; hazudik, bármit mondjon is - és lopta mindenét, bármije van. 
   Hamisság mindene; ragadozó, lopott fogakkal mardos. Hamisak még a belei is. 
   A jó és gonosz nyelvét összezavarni: ezt a tanúbizonyságot teszem az államról néktek. És bizony mondom, tanúságom a halálnak akarásáról tanúskodik! Bizony mondom, a halál-prédikátorokra int! 
   Fölös-sokasággá lettek a megszületők: a fölöslegeseknek találták ki az államot! 
   Nézzétek csak, hogy édesgeti magához őket, ezt a fölös-sokaságot! Hogy nyeli el, rágja meg, kérődzi vissza őket! 
   "Nincs hatalmasabb nálamnál e földön: Isten parancsoló ujja vagyok" - ekképp bömböl a szörnyeteg. És nem csupán a hosszúra nyúlt fülűek meg a kurta tekintetűek hullnak előtte térdre! 
   Ó, még tibennetek, nagy lelkekben is ott mormogja sötét hazugságait. Ó, kilesi ám a gazdag szíveket, kik örömest tékozolják magukat! 
   Igen, ti, akik legyőzői vagytok a régi Istennek - megtalál benneteket is! Elfáradtatok a harcban, végtére pedig az új bálványt szolgálja fáradtságotok! 
   Hősökkel és erényesekkel igyekszik körbevenni magát, az új bálvány! Szereti, ha a jó lelkiismeret napfényén sütkérezhet - a hideg szörnyeteg! 
   Mindent meg akar adni néktek, csak hogy őt imádjátok, az új bálványt: így vásárolja meg magának erényeitek csillogását és szemetek büszke tekintetét. 
   Általatok akarja magához édesgetni a fölös-sokaságot! Úgy bizony! Pokoli művet agyalt ki, lovát a halálnak, mely isteni dicsőséggel kicsutakoltan csörtet itt! 
   Igen, halált eszelt ki sokaknak, mely mégis életnek dicséri magát: bizony mondom, szívbéli szolgálat ez a halál összes prédikálójának! 
   Államnak azt nevezem, ahol mindenki méregivó, jók és hitványak egyként: állam az, ahol mindenki elveszejti magát, jók és hitványak egyként: állam az, ahol a lassú, közös öngyilkosság neve - "élet". 
   Nézzétek csak ezt a fölös-sokaságot! Elorozzák maguknak a feltalálók műveit és a bölcsek minden kincsét: aztán műveltségnek hívják tolvajkodásukat - de betegség és balsiker lesz mindenből kezük alatt! 
   Nézzétek csak ezt a fölös-sokaságot! Folyton betegeskednek, epét hánynak, és hányadékukat újságnak nevezik. Felfalják egymást, de nem bírják megemészteni. 
   Nézzétek csak ezt a fölös-sokaságot! Csak szegénységbe dönti őket még gazdagságuk is. Hatalmat akarnak, és legelsőbben is a hatalom feszítővasát, pénzt, sokat - ezek a tehetetlenek. 
   Nézzétek csak, hogy kapaszkodnak fölfelé, ezek a fürge majmok! Mígnem egymás hegyén-hátán csimpaszkodva mindenestül elsüllyednek a mocsárban és a mélyben. 
   Mind a trónus felé törekszik tébolyában - mintha a boldogság trónusa volna! Gyakorta a mocsár trónol ott - és gyakorta még a trónus is mocsáron áll. 
   Tébolyultak nékem ezek egytől egyig, és csimpaszkodó majmok és forrófejűek. Bűzlik nékem a bálványuk, a hideg szörnyeteg: bűzlenek nékem mindenestől, ezek a bálványimádók. 
   Testvéreim, talán bizony meg akartok fulladni pofájuk és sóvárgásaik bűzös leheletében? Törjétek ki inkább az ablakot, és aztán ugrás, ki a szabadba! 
   Kerüljétek a bűzt! El innen, a fölös-sokaság bálványimádásától! 
   Kerüljétek a bűzt! El innen, emberáldozataik füstjéből! 
   A nagy lelkek számára mindétig nyitva áll a Föld. Sok üres hely várja még az egymagukra és másodmagukra maradottakat, hol csöndes tengerek fuvallata ing. 
   A nagy lelkek számára nyitva áll még a szabad élet. Bizony mondom, kevesebbnek lesz megszállottja, akire kevés szállott: áldassék az egyszerű szegénység! 
   A nem felesleges ember ott kezdődik csupán, ahol véget ér az állam: ott kezdődik a szükségszerű ember dala, az egyszeri és pótolhatatlan ének. 
   Ott, ahol az állam véget ér - nézzétek hát, testvéreim! Avagy nem látjátok-e a szivárványt és az embert fölülmúló emberhez vezető hidakat? - ---

A meggyőződések veszélyesebb ellenségei az igazságnak, mint a hazugságok.