AZ ÚTON HAZAFELÉ
KERESEM AZ UTAM,
KERESEM, DE NEM TUDOM HOL VAN,
BEJÁRTAM TUDOM,
NAGYON SOK HELYET,
SOKSZOR ELTÉVEDTEM,
SOKSZOR TÉVEDTEM,
MÉG MINDIG MEGYEK,S VALAMIT LÁTOK,
HOMÁLYOS UGYAN,DE
EGYRE TISZTÁBB ÉS
NINCSENEK FOLTOK,JÖN
KÖZELEBB,TISZTÁBB A KÉP,
DE EZ NEM KÉP,TUDOM
EZ ÉRZÉS,LEGBELÜL
ÉS FÁJ ,MERT EZ BOLDOGSÁG,
MEGFERTŐZÖTT MENTHETETLENÜL,ÉS
HAZAÉRTEM TUDOM,
MINDEGY HOL VAGYOK.
BÚS MAGÁNY
MIKOR LESZEL ÚJRA ENYÉM,
MIKOR HOZZA ILLATOD FELÉM A SZÉL,
MIKOR BÚJSZ HOZZÁM SZELÍDEN,
MIKOR MONDOD AZT:
ÉDES SZERELMEM.
SZERETNÉM A SZABADSÁGOT
SZERETNI,
SZOMORÚ,SZELÍD SZÉPSÉG,
SZERESS!
SZÉPEN SZERETVE.
ÉBREDÉS
NEM IDE VALÓ VAGYOK A FÖLDRE,
CSAK IDE LE LETTEM LÖKVE,
CSÁBÍTÓ IGÉK ÍGÉRTEK KÖZBEN,
ELTŰNT A TÖKÉLETES SZERETET FÖLÖTTEM.
A HIÚ
AKÁRHOGY TITKOLOM ERÉNYIM,
AKÁRHOGY BÚJTATOM GALÁD TETTEIM,
AKAD MÉG FEHÉRNÉP,
KI KIMOSSA INGEM,
ÉS ASZTALRA TESZI ÉTKEM!
NE LEGYENEK TITKAIM,
NE BÚJJAK ÁLARC MÖGÉ,
ÚGY IS LEGYEK MÁR SZERETVE.
KISLÁNYOMNAK
A HAJAD NAPFÉNY SUGARA,
A SZEMED CSILLAG FÉNYE,
A LELKED A GYÉMÁNT TISZTASÁGA,
A MOSOLYOD SZELLŐ DÚDOLÁSA,
A NEVETÉSED PATAK ZENÉJE,
A SZERETETED FÖLDRENGÉS EREJE,
A SZÍVED?
CSAK A VILÁG KÖZEPE.
KISLÁNYOMTÓL
APÁM AZT AKARTA ÉN LEGYEK A SZÁRNYA,
ÉN LEGYEK MINDEN SZÉP ÁLMA,
MINDENT ÉRJEK EL MIT Ő NEM ÉRT EL:
ÉRINTSEK CSILLAGOT,FOGJAM MEG A NAPFÉNYT,LÁSSAM A SZELET,
MINDENT TUDJAK MEGTENNI,MÉG AZT IS MIT NEM LEHET,
JÖJJ APÁM ÁLMODJ RÓLAM,
ÉS GYERE TE IS SZÁLLJ VELEM.
SZERELMES VERS
A LENYUGVÓ NAP FÉNYÉBEN TARTALAK KARJAIMBAN,
CSÓKOLOM TESTED,
HISZEM ,HOGY SZERETSZ,
NEM TUDOK BETELNI VAD VÁGYAIMBAN,
FORRÓ ÉS SELYMES ÖLELÉSED LÁGY ZENE RITMUSA,
KÁBÍTÓ,
ÍGY VESZNI VOLNA JÓ.
MI AZ
mi az,nem tudom,de elfogadom,
mi jó azt se tudom,de befogadom
a rosszat elkerülöm
a barátot megbecsülöm,
mond ami bánt,tőled el kobzom,
helyére virágot ültetek,
mond mi fáj,meggyógyítom,
szeretetem öledbe helyezem,
ablakom világra tárva ,
ajtóm előtted kinyitva,
szíved melegére várva
itt vagyok a világ sodrába.
