Nekem nem volt soha istenem,se anygyalom,
Nem követtem dogmákat,se hitet,
Nem ismertek az emberek,
Sosem szerettem,csak azt hittem,
Sosem tudtam,mi az tudni,
Csak akartam lenni,élni,létezni,
De nem maradt másom,csak lélegezni,
Azt,tudtam egyedül,
Mert egyedül voltam,embertelenül,
Megnyílt számomra egy ismeretlen űr, felzabált fenekestül,
Felfordította életem,amit addig tudtam,
Az emberi tényezőt,elhanyagoltam,
Most,hogy végképp nem hiszek,
És semmit sem nézek,
Mert tudom,most már, mit is akarok
Nem nézem,hanem látom,
Az új emberiséget,
Nem hiszem,hanem tudom,
Az új értéket,
A Föld,a Nap,az Univerzum,az Ember,
Egy új fény tündököl mindenen,
Mely beragyogja Szívetek.
ferencbíró
AZ AGYUNK CSAK JÁTSZIK VELÜNK!
2012.03.17. 08:01
Új világ.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://frenk1men.blog.hu/api/trackback/id/tr974321499
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.